Egy, meg egy fél. Milyennagymár.
Méretileg nem annyira, a 78 centijéhez 10,8 kiló párosul. Ruhákban leginkább 80-as méretet hord, a cipője 21-22-es.
Hol is kezdjem…?!:)
Az alvása…khm, hát fogalmazzunk úgy, hogy remekül példázza Lócit, aki az ezerébredések nagymestere volt. Sebi sem aprózza el, este fél 8 és reggel fél 7 között nagyjából 4-5-6-7 alkalommal ébred fel. Most jön a 10. foga, úgyhogy akár foghatnám arra is, de gyanítom, hogy akkor sem aludná át az éjszakát, ha hirtelen 20 fogú lenne. Amikor 10-11 körül bevackoljuk mi is magunkat az ágyba, akkor egy kicsit egyszerűbb, mert úgyis ott vagyok, ha igényt tart rám, hát bújjon és szopizzon, de előtte jó lenne az a 2,5-3 óra nyugiban. Hogy mondjuk be tudjak úgy ülni egy kád forró vízbe, hogy nem kezd el ordítani a hatodik percben, ahogy kényelmesen elhelyezkedek az aktuális könyvemmel… És ilyenkor két dolgot tehetek: vagy hagyom, hogy a Zapu megpróbálja visszaaltatni, (ez mondjuk 10-ből kétszer sikerül), vagy partraszállok és elaltatom én. Fáradtabb napokon elhatározom, hogy kész, vége, leszokunk az éjszakai ezerébredésről, de aztán este az első ébredés után belátom, hogy nincs semmilyen épkézláb módszerem, úgyhogy megadom magam neki. :) Végülis Lóci is leszokott róla magától, szóval van remény. Napközben egyébként kétszer alszik még, egyszer kb. 9-10 között, aztán délután 1-2 körül megint egy órát, néha kettőt.
Eszik. :) Imádja a leveseket, a főzeléket, a gyümölcsöket, a joghurtot, a túró rudit, sőt, a töltött káposztát is. Persze csak akkor, ha azt önállóan fogyaszthatja el. Keményen benne van a ‘mindent én, egyedül’ korszakban, csakis akkor hagyja magát etetni, ha nagyon éhes, vagy ha nagyon fáradt. Már egész ügyesen kanalaz, de mondjuk egy levesnél azért hatékonyabb, ha én lapátolom a szájába a nedűt. De ebben nehéz vele megegyezni… :)
A beszélőkéje az elmúlt hetekben kezdett megindulni, bár túl sok igazán érthető szóról nem beszélhetünk, de azt például kiválóan mondja folyékonyan, hogy pityepityepityepitye és hogy pitapitapitapita. Meg hogy apa, anye, oda, le, pa-pa, nyamm-nyamm. Ez nekünk elég, remekül elszórakozunk rajta:) Mindent megért, és mindent elmagyaráz, amit szeretne.
Zenemán, akárhol, akármilyen zenét hall, táncol. Próbálkoztunk felvenni videóra, de a jó pillanatokat természetesen mindig akkorra tartogatja, amikor a lehető legmesszebb van a gép… Imádjuk ezeket a táncos pillanatokat, a kéztartása, a forgásai, a rugólábak… :) Csúcs.
Ő a legapásabb gyerekünk. Ha délután meghallja a garázsajtó hangját, mindent eldob a kezéből, és szalad az ajtóhoz, hogy tárt karokkal fogadja az apukáját. Innen aztán kb. 30-40 percig le sem rakható, bújik, és követeli, hogy a hőn szeretett szüleje cipelje a hátsóját mindenhova. Úgy egyébként is nagyon ölbebaba, ha emlékeim nem csalnak, ebben is Ő a “leg”. :)
A korához illő játékok nem túlzottan izgatják, nem úgy a kukabúvárok, apró legó, kis figurák, amik alapesetben tiltólistásak lennének. Egy darabig próbálkoztunk, hogy csak akkor játszanak ilyesmikkel a nagyok, ha Sebi alszik vagy a lakás más pontján tanyázik, de rájöttünk, hogy egyszerűbb inkább megtanítani neki, hogy ne vegye a szájába ezeket a vackokat, és ha jót akar magának, akkor ne rombolja le a fiúk építményeit. :) Az előbbit sikerül betartani, a rombolás viszont akaratlanul is megesik néha. Hát még akarattal… :) Ő is rákapott a babázásra, a fenyőfa alá az egyik nagymamától egy kis babakocsit kapott, amiben vidáman tologatja a Domitól megörökölt Tompika babát, és Kippkoppot, aki most az első számú kedvenc. Főzni is szeret, lelkesen kínálgatja körbe az elkészült “étkeket” = habozás nélkül tolja le a torkunkig a műanyag kiskanalát, hangos nyamnyam kíséretében. :) Autózik. Tologatja, brümmög, nyikorog hozzá. Társasjátékozik. Ha megkaparint egyet, leül, kiteszi a táblát, és lépeget a bábukkal… ha nem zavarjuk meg, 10-15 percig is elbabrál vele. A könyvekkel is egyre finomabban bánik, bár ha nagyon belelendül, akkor eltépődnek a lapok. :( De hiába, ebből is a “nagyfiús” kell, a keménylapos túl snassz…
A tesóit imádja, magától megy, bújik, beleül az ölükbe. A fiúk is nagy szeretettel foglalkoznak vele, (bezzeg egymással:) ), persze néha kiosztják őt is, amikor harmadszor gyalogol át kis sátáni kacajjal a fakockavárosukon.
Izgalmas időszak ez, bár kétségtelenül nagyon-nagyon fárasztó… :)